Amint �l�k a t� partj�n

Kuty�m mellettem, �l, s n�zi,
hogy mit figyelek, de nem �rti,
Mi �rdekes olyannyira,
Hogy azt b�mulom ez �jszaka.

Sz�p fej�n v�gigh�zom kezem,
tenyerem alatt selymes sz�re.
Nekid�l�k egy fa t�rzs�nek,
m�g kezem fej�n pihentetem.

R�m n�z most az �n egyik legjobb,
leg�szint�bb kis bar�tom,
S gondolat�t �rtem, �rzem,
Mik�zben k�t szem�t n�zem.

Hogy mi �rdekel a Holdon,
mi�rt n�zem oly sokat most.
Nem felelek neki sz�val,
sokkal ink�bb gondolattal.

"A Holdr�l te jutsz az eszembe,
�ppen olyan csendes, ak�rcsak te.
Nem is olyan f�nyes, mint a Nap,
de hasonl�t r�tok, kuty�kra.

Mert a Napot �szrevessz�k,
m�g a Holdat elfeledj�k.
Holdf�ny nincsen a Nap n�lk�l,
s boldog kutya sincs ember n�lk�l.

Elfeledt�nk titeket is,
pedig minden kutya egy kincs.
Seg�ts�g�nkkel ti, kuty�k is,
�gy ragyogtok, mint a Hold itt...

De egy k�l�nbs�g m�gis csak van;
Mert az ember nem hasonl�t Napra.
Ti tesztek minket t�nd�kl�v�,
ha tanulunk abb�l, ahogy egy kutya �l.

Ha nem �nz� m�don �l�nk.
Hanem szeret�nk, b�zunk, seg�t�nk.
Aki nem tanul t�letek,
soha, soha nem lesz f�nyes!"

�gy l�tom, hogy meg�rtette
a kuty�m a besz�demet.
K�zelebb l�p hozz�m, s lassan
fej�t fejem al� hajtja.