Nálunk bevált, mi magunk választottunk nevet. Gazdáink próbáltak hívni mindenféleképpen, de nem fogyeltünk oda, csak arra a névre, ami tetszett nekünk. És ez maradt a nevünk. Így lettünk Csibe és Babuci. De olvastunk sok mindent a kutyanevekről, itt ezt osztjuk meg Veletek.

Winkler Róbert így ír erről a Kutya utónévkönyvben:

Ha már azt hisszük, hogy kitaláltuk...

1. Két három másodpercews kihagyásokkal mondjuk ki a nevet legalább hússzor: Samantha..., Samantha..., Samantha..., Samantha...., Samantha..

2. Ellenőrizzük, nem léptük-e túl a három szótagos limitet: Ra-bin-dra-náth-Ta-go-re... Teringettét, hát nem túlléptük már megint?!

3. Képzeletben menjünk végig egy heti programunkon és ízlelgessük az illető nevet a különféle szituációkban: 

Köszönjünk neki felkeléskor: - Jó reggelt Zsarnok!

Szóljunk rá, ha rosszalkodik a néninél, akivel eltartási szerződést akarunk kötni: -Fúj, Gyilkos, nem szabad!

Hívjuk vissza, ha kiszaladt az úttestre: - Torgyán, gyere vissza!

Szóljunk rá, amikor népes társaság szeme láttára fekáliát habzsol a bokorban: - Adonisz, mit csinálsz? 

4. Informálódjunk, lakik-e a közelben azonos nevű kutya. Ha igen, találjunk ki valami mást, különben naponta legalább négyszer  végig kell halgatnunk, hogy "Nahát, de érdekes, itt a Hutyra Ferenc utcában is van egy Bruce Willis!" Halál.   

5. Ha irtózunk a kínos félreértésektől, úgy is minimalizálhatjuk a kockázatot, hogy a választott névre gonosz szójátékokat próbálunk kitalálni (Kiku-Kuki, stb.) Ha nem akar összejönni, a név viszonylag biztonságos.

Ezt mi kiegészítenénk azzal, hogy nem árt végig gondolnunk, arra névre, amit kedvencünknek akarunk adni, ki hallgat a családból vagy a baráti körből. Nem mindenki szereti, ha kedvencünket is úgy hívják, mint őt... (minket nem zavar!!!!!)