Szia, én Murray vagyok, Babuci egyik havanese barátja.

Elmesélem most Neked igaz történetem egy icipici darabját, egy picike darabját, mely számomra a legfájdalmasabb volt.

                                                MURRAY TÖRTÉNETE

Ébredezek… a világ zsong körülöttem… fázok… homályosan, nagyon furcsán látom mamit. Beszél hozzám: "- Murray, kicsikém…"

Hangfoszlányok furcsa kavalkádja visszhangként lüktetnek fejemben… Mi történt velem?

A vizestálam előttem, nagyon szomjas vagyok. De mi történik?… Nem tudom megmozdítani a fejem!… Egy nagy tölcsér van a nyakamon… És…és valami fáj, nagyon fáj! Felnyüszítek.

Mamám könnyes szemekkel néz rám, megsimogatja óvatosan a buksimat és potyognak a könnyei… Kanál segítségével ad nekem vizet, amiért nagyon hálás vagyok. Valami fehér port kever a vízbe, megitat, és percekkel később fájdalmam csitul.

Nem értem mi történik velem… - utolsó emlékképem mindössze, hogy a parkban voltunk, megismerkedtem egy nálam sokkal nagyobb kutyával… aztán hirtelen belém szúr egy éles fájdalom és elveszítem kapcsolatom a külvilággal - …szörnyen fáradt vagyok…

Az álmosságtól szemeim lecsukódnak… vagyis… vagyis a bal szememet nem érzem! Nem tudom kinyitni a bal szemem! Mozdítására villámként ismét belém nyilall kisebb fájdalom, de ez már keveredik az álommal…

Friss hírek: Merénylet a parkban!

2003. január 09-én, 16 óra után néhány perccel szülői felügyelet alatt, F.F.B.Murray 2 éves kiskorú kilépett az ajtón és elindult a park felé mindennapos dolgainak elvégzésére.

16 óra 28 perckor váratlanul jeges szél süvítve hátba támadta, egy ismeretlen merénylő kíséretével.

Egy perccel később a támadó, kicselezve a nagykorút, ismét lecsapott és a hófehér hó vérvörössé változott. Az áldozat ezt már nem láthatta.

Sokkot kapva szállították kórházba, ahol az egy órás operáció során bal szemét végleg eltávolították.

Alaszkai Malmut volt a tettes, kit forró nyomon, rövid időn belül megtaláltak.

Az eset a környéken nagy visszhangot és félelmet keltett.

…Hosszú napokon keresztül nagyon beteg voltam, alig ettem, és csak mamival szomorkodtunk, sírdogáltunk halkan. De aztán az idő lassan begyógyította sebemet, majd begyógyította lelkünket, és most már ismét boldogok vagyunk.

Megtapasztaltuk, hogy minden rosszban van valami jó, hiszen, ha nem történik meg a balesetem, akkor lehet, hogy soha nem jön létre a saját weblapom, a Kutyavilág (www.hotdoggie.de) melyben még több történetet elmesélek sok fotóval kiegészítve, és akárcsak Babuci barátom, még naplót is írok. Hol betekinthetsz a mindennapjaimba, hol megosztom Veled bánatomat, örömömet. Hol megláthatod, hogy most már másképpen - csak egy szemmel - látom a világot. De nem baj, mert az egyedüli lényeg, hogy élek.

Üdvözlettel: Frenetikus Frenczy Brúnó Murray