Enyhe t�li d�lut�n volt, kar�csony el�tt n�h�ny nappal. Fogtam a p�r�zt, �s h�vtam Szer�n�t, hogy menj�nk s�t�lni. Neh�zkesen felt�p�szkodott megszokott hely�r�l, a kanap� mell�l, �s az ajt�hoz l�pdelt. Nemr�g boldopgan ugatott �s k�r�z�tt ilyenkor. Egykori izgatotts�ga azonban m�r a m�ltt� volt. T�relmesen v�rt, m�g kinyitottam az ajt�t. 

V�gigment�nk az ismer�s bicikli�ton a k�zeli park fel�, �s eszembe juttotak a r�gi sz�p id�k. Eml�kszem arra, amikor hazhoztuk �t. Nekem, a h�t �ves kisl�nynak olyan nagynak t�nt a h�rom h�napos kiskutya. Nem tudtam felvenni �s az �lemben tartani �gy, mint m�s gyerekek a kiskuty�ikat.  De ez nem sz�m�tott, tudtam, hogy nekem van a legklasszabb kiskuty�m.

Okos kutya l�v�n, Szer�na hamar megtanult mindent. Mindig a bar�tom �s bizalmasom maradt, akkor is, amikor m�sok cserbenhagytak. Mindig mellettem �llt, egy�tt falatoztunk, j�tszottunk, tanultunk. J� volt vele fog�csk�zni. B�rkit lehagyott. K�r�z�tt �s kinevetett minket, amikor arccal a f�be hasaltunk, mert annyira el akartuk kapni �t. 

Hol van most ez a t�rs? Ez a kutya alig hasonl�tott arra, akivel egy�tt n�ttem fel. Lassan, neh�zkesen l�pkedett mellettem, faj�t l�gatva �s m�r nem t�r�d�tt a szagokkal sem. Egy pillanatra meg�lltam, �s figyeltem, ahogy elballag   mellettem, majd h�vni kedtem. Tov�bbs�t�lt, �szre sem vette, hogy meg�lltam. Mi lehet a baja? t�n�dtem.

�n is megv�ltoztam. Els� f�iksolai �vem, az otthont�l t�vol, kij�zan�t� �lm�ny volt sz�momra. K�szk�dtem a neh�z fizika�r�kon, �s honv�gyam volt. Hi�nyzott a csal�dom. Kezdtem �gy �rezni, hbogy hiba volt elmenni hazulr�l. 

Meg�lltunk egy t� mellett, amihez gyakran els�t�ltunk. Simogatni kezdtem Szer�n�t, �s elmondtam nekil, mennyire csod�latos kutya. Tudtam, hogy nem hall engem, de az, hogy besz�ltem hozz�, megvigasztalt. Mes�ltem neki az �sszes f�iksolai probl�m�mr�l, �s arr�l, hogy mennyire hi�nyzik nekem. Meg�leltem �s � lassan megnaylta az arcomat. Tudtam, hogy meg�rtett. A sz�vnek nem kell hallania vagy l�tnia, vagy szimatolnia ahhoz, hogy meg�rtsen. Fel�lltam, �s h�vtam �t:
- Gyere Szer�na, j�tszunk.

Hirtelen �n a tizennyolc helyett ism�t h�t�ves, � pedig a tizenkett� helyett ism�t hat h�napos lett. Ugatott �s leguggolt, �gy h�vott j�tszani.l Megfeledkezve a probl�m�imr�l,  fog�csk�zni kezdt�nk. M�g mindig gyorsabb volt n�lam. K�rbe-k�rbe szaladg�lkt �s nevetett rajtam. H�lyogt�l hom�lyosult szeme ism�t �gy csillogott mint egy k�ly�kkuty��. Mindketten kifulladva �lltunk  meg, �s �n �t�lteltem �t.

Hamarosan kar�csony lesz, �s aj�nd�kokat fogok kapni, de mind k�z�l ez volot a legszabb aj�nd�k, ism�t lehet�s�gem ny�lt r�gi bar�tommal j�tszani. Visszaadott nekem valamit, amit elvesztettem: a gondtalans�got. 

Azut�n tekintete ism�t f�tyoloss� v�lt, �s a fej�t lehorgasztotta. Csendben ballagtunk hazafel�, �s �n tudtam, hogy ez volt az utols� aj�nd�kom t�le. Nem l�tom t�bb�. Ott, akkor ez nem sz�m�tott. �n vele voltam, � pedig velem, mint azel�tt mindig. ?eg�rtett�k egym�st. Boldog kar�csonyunk lesz, olyan, amire sok�ig eml�kezni fogok.

Szer�na egy h�nap m�lva meghalt. Nem hiszek a szellemekben, de n�ha, a kar�csony k�r�li k�s� est�ken el�fordul, hogy n�h�ny pillanatra egy fekete-feh�r collie-t l�tok �llni magam mellett. Tal�n csak �lom, vagy a k�pzeletem j�tszik velem, de az is lehet, nhogy Szer�na eml�keztet m�g mindig arra, milyen szoros lehet az ember �s kuty�ja k�z�tti k�tel�k.