B�tky J�nos, dr. phil., �let�nek sz�rkes�ge ellen k�l�nf�lek�pen v�dekezett. Gyermekkor�ban n�ha siker�lt csokol�d�ev�s k�zben azt k�pzelnie, hogy szal�mit eszik. K�s�bb nagyon szerette a kevert italokat. A gin a vermuthban olyan volt, mint meghalt feny�erd�k er�teljes k�s�rtete. A v�r�sborba curacaot lehetett �nteni �s az olyan volt, mint egy tizenhat�ves kisl�ny, aki az�ta m�r biztosan f�rjhezment. A n�k arc�t k�vetkezetesen elfelejtette.

- Hogy is n�z ki Jenny? - t�n�d�tt egy bizonyos �szi d�lut�non Londonban. Repk�ny futotta be a walesi methodist�k kis templom�t, mely el�tt �llt. A londoni templomok csod�latos m�don meg�rzik az igaz hit falusiass�g�t az automobilok k�z�tt.

Gyorsan feljegyezte ezt az aforizm�t, mert rendszeret� ember volt. Azut�n visszat�rt Jennyre. �t perc m�lva hat. Ha addig nem jut esz�be, hogy n�z ki Jenny, katasztrof�lis lesz. Igaz ugyan, hogy Jenny �ltal�ban s�t�tk�k koszt�mben szokott lenni, de ezt m�gsem lehet mint v�g�rv�nyes igazs�got lesz�gezni. K�ts�gk�v�l van Jennyben valami kimondott Jennyszer�s�g, de csak oly halv�nyan, mint ahogy a teafajt�k k�l�nb�znek egym�st�l. V�geredm�nyben minden n� Jenny.

- Hullo, is it you? Maga az? - mondta Jenny, a meg�rkez�.

A k�rd�s igen hely�nval�. «Minden randevu els� �s legnehezebb feladata az azonoss�g meg�llapit�sa,» jegyezte fel B�tky, ez�ttal csak ment�lisan. Itt van egy idegen h�lgy, aki butas�gokat besz�l �s haragszik, hogy m�shol v�rtam, mint ahol megbesz�lt�k. B�tky hagyta, hogy Jenny kiharagudja mag�t, azut�n megk�rdezte:

- Nem j�nne el hozz�m te�ra?

- � nem, - felelte Jenny hal�lra v�ltan, mint mindig, mikor ez a lehet�s�g felmer�lt. Azut�n elmentek B�tkyhoz te�ra, mint mindig.

Jenny a vev�kr�l besz�lt. Egy �reg�r megvett egy Gy�rgy-korabeli k�lyhapiszk�l�t, egy famadonn�t �s egy kis n�gerplasztik�t. De meddig tartott! Krokodilokban m�g mindig nagy a kereslet. � �s volt ott k�t fiatalember, biztosan m�v�szek voltak, azt mondt�k Jennynek, hogy olyan, mint egy olasz k�p. Hogy is h�vj�k az a h�res olasz fest�t?

- Giovinezzo Giovinezzi, - ind�tv�nyozta B�tky.

Igen. �s vacsor�ra is h�vt�k. De � nem ment. D�cens n� nem megy.

Mert Jenny egy m�keresked�sben dolgozott.

�s ott volt Rothesay gr�fn�, megint.

- �, ott volt? - k�rdezte B�tky, n�mileg fel�bredve. Rothesay... gy�ny�r�. T�rt�nelmi n�v. Az egyik �s�t m�r az els� sk�t Jakab akasztotta fel, valahol St. Albansben. Majd otthon ut�nan�zek.

- Milyen n� Rothesay gr�fn�?

- �, nagyon k�l�n�s. Igen, hat�rozottan azt lehetne mondani, hogy nagyon k�l�n�s. Csak bej�n, r�mutat valamire, mondjuk egy gyertyatart�ra �s elviszi...

B�tky gondolatokba m�lyedt.

Otthon, mialatt Jenny elk�sz�tette a te�t (Jenny az eg�sz szerelemb�l ezt �lvezte a leg�szint�bben), B�tky ut�nan�zett a Rothesayknek. Egyet csakugyan felakasztottak. Sk�t tavat k�pzelt el, a kast�ly el�tt a hagyom�nyos k�t ag�r, a gr�f m�lab�s, elef�ntcsontot gy�jt �s titkon, egyed�l leissza mag�t hajnal fel�, egy ablakm�lyed�sben. A gr�fn� sz�v�ben katholikus m�r, f�orvosoknak maszkirozott jezsuit�kat enged be egy tap�taajt�n. Az �gen tragikus alak� felh�k vonulnak.

Tea ut�n Jenny k�z�mb�sen v�rta, hogy asszonyi sorsa beteljesedj�k. B�tky hallgatott.

- Ha Jenny most Rothesay gr�fn� volna, azt mondan�m: - Mylady, hogyan tehette ezt? Hogyan kock�ztathatta ennyire a j�h�r�t? Hiszen a szomsz�d lak�sban Mrs. Bird �lland�an leselkedik... �s k�l�nben is... egy Rothesay, akinek az �s�t oly tragikus k�r�lm�nyek k�zt akasztott�k fel, hogyan al�zhatja le mag�t hozz�m, a polg�rhoz, az egyszer� tud�shoz? A gr�f kop�i a nyomunkon vannak... Menek�lj�n, asszonyom, azonnal, t�vozz�k... �s amikor kifel� menne �s m�r az ajt�ban �llna dacosan felemelt fejjel, azt mondan�m: � mylady, csak egy pillanat sz�zadr�sz�re maradjon m�g, j�jj�n b�r azt�n a k�rhozat...

�s Jenny l�ba el� vetette mag�t. Jenny kiss� zavartan s�mogatta a haj�t, de hozz�szokott m�r sok mindenhez.

Azut�n minden �gy ment, mint rendesen.

Jenny megint ott felejtette egy ruhadarabj�t �s mikor visszaj�tt, m�r egy v�gtelen�l fanyar B�tkyt tal�lt. B�tky elgondolta, hogy eg�sz �let�t r�mes kis Jennykre pazarolja, mikor gyermekkora �ta Rothesay gr�fn�k ut�n v�gy�dott. A t�rt�nelem a sz�m�ra olyan erotikus vil�g volt, mint m�soknak a sz�nh�zi �lt�z�k �s egy igazi nagy szerelemhez n�h�ny sz�z �v t�rt�nelemre volt sz�ks�ge legal�bb is. �s akkor Jenny... hazugs�g �s on�nia az eg�sz.

- Mi baja? - k�rdezte Jenny.

- Semmi. Csak m�skor ne j�jj�n. V�r�skez� n�k, maradjanak otthon. �s fogyjon le combban. �s egy�ltal�n sz�nj�k meg.

Napokig �csorogott azokban a v�gtelen�l csendes utc�kban, ahol tudom�sa szerint az angol arisztokr�cia lakik, mikor Londonban id�zik. N�ha nagy sz�ll�t�aut�k mentek �t valamelyik h�res londoni c�g nev�vel. - Biztosan est�ly lesz valahol, - gondolta izgatottan. Itt-ott siker�lt sz�ba ereszkednie egy kapus csal�dtagjaival.

«Az arisztokr�cia legf�bb ism�rve a l�thatatlans�g», jegyezte fel. Azut�n n�mi gondolkoz�s ut�n hozz�f�zte: «Sz�ke n�k nem szeretik a halakat, de ekszt�zisba j�nnek, ha tengeri p�kot k�n�lsz.»

De vas�rnapra kelve nyomaszt�nak �rezte arisztokratikus mag�ny�t �s elment a Regent Parkba, hogy a s�t�l� bolti l�nyok valamelyik�vel kieg�sz�tse n�i reperto�rj�t. Figyelm�t f�k�p a m�kusok k�t�tt�k le, melyek hallatlan t�megben sz�rakoztatj�k a k�z�ns�get ebben a parkban; tov�bb� a kuty�k. Egy rendk�v�l �rdekes fekete kutya s�t�lt el�tte, olyasmi volt, mint egy Scotch terrier, de sokkal nagyobb �s �rd�gibb, biztosan valami �j tal�lm�ny. A kutya m�g�tt egy h�lgy, kit a kutya nyugtalanul vonszolt maga ut�n. Valamit keresni l�tszott az eb. Aggodalmasan szagl�szta a f�ldet. V�gre egy m�eml�k el�tt meg�llt. A c�lhoz �rtek boldog izgalm�val hozz�l�tott, hogy s�t�j�nak tulajdonk�peni �s fontosabb programmj�t lebonyol�tsa. De a terv v�ghezvitele �gy l�tszik bels� akad�lyokba �tk�z�tt �s hosszadalmasnak ig�rkezett. A kutya eg�szen k�l�n�s megg�rb�l�seket mutatott be �s �gy megg�rb�lten is egyre j�rk�lt k�rbe, igen k�nos l�tv�nyt ny�jtva. T�bb angol kisfi� �rdekl�d�ssel szeml�lte �s szakszer� magyar�zatokkal k�s�rte a m�veletet. A h�lgy idegesen elfordult a kuty�t�l.

- Ha parancsolja, majd vigy�zok addig az ebre, - mondta B�tky. - Tal�n etesse addig a m�kusokat.

- Nem rossz gondolat, - mondta a h�lgy �s �tadta a kuty�t B�tkynak.

- Pardon, - ki�ltott ut�na B�tky, - hogy h�vj�k a kuty�t?

- Madelonnak, - felelte a h�lgy �s els�t�lt.

Aznap este B�tky egy kuty�val gazdagabban t�rt vissza kis otthon�ba. A h�lgyet a t�megben elvesztette. Esz�be jutott, hogy a kuty�knak remek �szt�n�k van �s r�b�zta mag�t Madelon vezet�s�re. Kis�t�ltak a Hamestead Heathre, ahol a hegy tetej�n egy t� �p�lt, melyet megcsod�ltak. Madelon sz�talanul �s sz�rakozottan ballagott tov�bb. �r�k hosszat gyalogoltak. K�s� este ki�rtek Golder's Greenbe, ahol Londonnak v�ge van. itt azut�n Madelon visszafordult �s nyugodtan elindult a v�ros fel�. B�tky r�j�tt, hogy a kutya becsapta. Taxit vett �s m�snapi eb�dj�nek fel�ldoz�sa �r�n hazasz�ll�totta Madelont.

Nyugtalan �jszak�ja volt. A kutya nem evett, nem ivott. Gyanakodva szeml�lte B�tky b�torait, majd bevonult egy sarokba �s von�tott. Hajnal fel� B�tky m�r nem b�rta tov�bb, elment egy eg�sz �jjel nyitva lev� teah�zba �s a m�rv�nyasztalra borulva n�h�ny �r�t szunnyadozott.

Reggel a nap a kutya jegy�ben kelt fel. Hazament, Madelon m�g �lt, s�t nyugodtan aludt B�tky �gy�ban. Olyan volt, mint egy rojtossz�l� fekete kend�. Mikor B�tkyt megl�tta, indulatosan morgott. Enni nem akart.

B�tky egy karossz�kbe vetette mag�t �s megpr�b�lt m�dszeresen gondolkozni. Mit csin�ljon Madelonnal? Esetleg a Kensington Museumnak aj�nd�kozza, ott sok kit�m�tt kutya l�that�. De hum�nus sz�ve tiltakozott ez ellen a terv ellen. Nevelje fel �s igyekezz�k �sszebar�tkozni vele? Az emberi akarat n�ha csod�kat tesz. Lassankint megnyugodott ebben a gondolatban.

- Majd megszokjuk egym�st, - mondta mag�ban. - Mindig v�gy�dtam egy �llat ut�n, hogy ne legyek olyan egyed�l. K�r, hogy Madelon csak az�rt sz�ll le az �gyr�l, hogy meglocsolja a m�rv�nylapot a kandal� el�tt.

Lehajtott fejjel hallgatta a r�szeg takar�t�n� szemreh�ny�sait. Hozz� volt szokva, hogy az emberek f�lre�rtik.

- Egy-k�t h�nap mulva tal�n m�r r� fogom venni, hogy elj�jj�n velem s�t�lni. Majd a Regent-Parkban fogunk s�t�lni egy sz�p tavaszi d�lut�non. Egyszer majd szembej�n velem a h�lgy, akit�l Madelont kaptam. «Asszonyom, - fogom majd mondani, - ime, h�s�gesen meg�riztem, amit r�mb�zott. Madelon egy kicsit megn�tt az�ta, ugy-e, kiss� t�n meg is h�zott, de nem annyira, hogy form�inak �rtana. �ltal�ban l�tszik rajta, hogy az ut�bbi h�napokat egy intellectuel t�rsas�g�ban t�lt�tte. Nem hiszem, hogy h�tr�ny�ra fejl�d�tt volna...»

- �s �gy sz� sz�t k�vet majd, m�gnem elmegy�nk te�zni, majd moziba, ki tudja. - A h�lgy, amennyire eml�kezett r�, csinos �s megnyer� k�lsej� volt, rendk�v�l egyenes v�llal. Egyszer�en, de �zl�ssel �lt�z�tt. Nyilv�n fiatal, de j�m�d� doh�nykeresked� neje. �desapja tiszteletben meg�sz�lt tisztvisel� egy nagy biztos�t�int�zetn�l. Egy kis h�zuk van valahol, tal�n East Ealingben, egy olyan utc�ban, melynek minden oldal�n hatvan h�z �ll �s mind egyforma. �s az �let benn�k, szint�n t�k�letesen egyforma lehet. �, angol kispolg�rs�g, pontos teaid�, nyugodalmas t�li est�k a kandall� el�tt, f�l�r�nkint egy sz�, az is a walesi hercegr�l...

D�lut�n cs�ngettek. B�tky felr�zta mag�t polg�ri �lmaib�l �s ajt�t nyitott. Az ajt�ban a h�lgy �llt.

- Elj�ttem Madelon�rt, - mondta egyszer�en.

- �! �! s�t �! - mondta B�tky, elveszve a sors csod�latos �tjainak szeml�let�ben. - Foglaljon helyet. Madelon m�g �l. De hogy tal�lt meg engem? M�gis, London nagy v�ros...

Nagyon k�nny� volt, - mondta a h�lgy. - Maga tegnap kezembe nyomta ezt a k�nyvet, hogy fogjam, am�g maga Madelonra vigy�z. A k�nyvben volt egy lev�l, B�tky J�nosnak, London, Francis Street... gondoltam, ez Maga. D�lut�n j�ttem, hogy itthon tal�ljam. Mert bocs�natot akarok k�rni... k�pzelem, Madelon mit m�velt az �jszaka... szeg�ny ember!

- �, m�r kezdt�nk �sszebar�tkozni - mondta B�tky szem�rmesen. - Eg�sz �jszaka simogattam, mert arra gondoltam, hogy olyankor a Maga keze �rintette.

- Kedves, - mondta a h�lgy �s levetette kalapj�t.

Most l�tta csak B�tky, hogy milyen gy�ny�r�. - Mindig is szerettem a doh�nykeresked�k feles�geit. A haj�ban van valami a virginiai doh�ny nemes s�rgas�g�b�l.

Te�t f�ztek �s am�g a h�lgy bet�lt�tte, B�tky megragadta az alkalmat �s fel�rta egy c�dul�ra: «A szerelmek szeptemberben vagy janu�rban kezd�dnek.»

Tea ut�n oda�lt a h�lgy l�b�hoz �s �l�be hajtotta fej�t. Arra gondolt, hogy most otthon vannak, a h�lgyn�l otthon, East Ealingban. A falon l�g a csal�d, a nagypapa pofaszak�llal. A grammofon kar�csonyi �nekeket dalol. Minden olyan nyugodt �s v�ltozhatatlan. A Brit birodalom er�s alapokon �ll. Madelon egy kis macsk�val j�tszik a kandal� el�tt.

A h�lgy ajk�nak oly �ze volt, mint a h�zilag k�sz�lt eperjamnek. Mikor ruh�it levetette, mozdulatai nyugodtak �s szel�dek voltak, mint aki tudja, hogy holnap is lesz egy nap. L�ny�b�l annyi hat�rozotts�g sug�rzott, hogy B�tky nem is csod�lkozott v�ratlan diadal�n. �gy l�tszik, n�luk teaiv�s ut�n ez k�vetkezik. Jenny is �gy szokta...

- M�skor is elj�v�k, - mondta a h�lgy estefel�.

- Boldog leszek, - mondta B�tky meggy�z�d�ssel. - Nem mondan� meg a nev�t?

- �! Azt hittem, hogy megismert. A k�pemet l�thatta eleget a lapokban. �n vagyok Rothesay gr�fn�.

�s elment.

Ez a v�gakkord b�ntotta B�tkyt, aki nagyon becs�lte az igazmond�st m�sokban. T�bbnyire szak�tott a h�lgyekkel, akik azt mondt�k, hogy fogat huzatnak, amikor a m�sik f�rfival voltak. Mi�rt sz�gyeli azt, hogy egy fiatal, de j�m�d� doh�nykeresked� feles�ge? Az angolok gy�gy�thatatlan sznobok. Ha nekem volna egy kis h�zam East Ealingben �s a nagypapa pofaszak�llal l�gna a falon, dehogy tagadn�m le.

Ez a hazugs�g annyira lehangolta, hogy nem is lett szerelmes az illet� h�lgybe. Mag�nyoss�ga megint �gy nyomta, mint egy lassan leereszked� mennyezet. A londoni utc�kon mindig �pen alkonyodott; finom es� szit�lt; a Camden Hillen �regurak s�t�ltak a v�gtelen pihen�s fel�. A Kensington v�rosr�szben egymag�ban k�tmilli� id�sebb h�lgy lakik. Az �letnek semmi �rtelme sincs. Valahol, tal�n egy sk�ciai kast�ly m�ly�n, vagy sz�zados f�k alatt egy s�t�ted� all�eban, egy meghasonlott gr�fn� most vet v�get �nkez�vel �let�nek.

Egy nap megint megjelent a h�lgy.

Megint nagyon kellemes d�lut�nt t�lt�ttek. B�tky bizalmas �s �rz�keny hangulatban volt, Pestr�l mes�lt, ahol meghitten vil�g�tanak ki az utc�ra a k�v�h�zak, a pinc�rek tudj�k, hogy az ember milyen ujs�got szeret olvasni �s titokzatos szeg�nyemberek lap�tolj�k �jszak�nkint a sz�p feh�r havat.

- Hogy h�vj�k? - k�rdezte, mert elv�rta, hogy msot m�r az asszony is �szinte lesz.

- De hiszen moindtam m�r. �n vagyok Rothesay gr�fn�.

B�tky hideg lett �s kim�rt. L�tta, hogy sohase fogja megk�zel�teni ezt a n�t, pedig mit �r a szerelem, ha nincsen az emberek k�zt lelki kapcsolat.

- Holnap elutazom, - mondta, - Franciaorsz�gba, ahol az ap�m torony�r a Notre-Dameban.

- Mikor j�n vissza? - k�rdezte a h�lgy?

- Nem j�v�k t�bbet vissza, - mondta B�tky komoran.

- Ahogy gondolja, - mondta a h�lgy v�llat vonva �s lesietett a l�pcs�n.

P�r nappal k�s�bb a Sunday Pictorials valami alkalomb�l megint hozta Rothesay gr�fn� f�nyk�p�t. � volt az.

«A n�k kiismerhetetlenek,» �rta fel B�tky egy pap�rszeletre, melyet gondosan eltett.